Szülinap az erdőben – Lengyel – Annafürdő

Milyen Nálatok egy szülinapi buli? Otthon főzőcske, esetleg a kertben grillezés, vagy étteremben kajálás? Mi most olyat tettünk, amilyet még soha!

Erika barátnője Bigi (másoknak Matyó) két nappal korábban töltötte be a 18-at! Na jó, nem, de szülinapján mi is fel akartuk köszönteni, hát ennek örömére bevittük az erdőbe!

Egyszer korábban már jártunk itt, Tolna és Baranya határán, Lengyel közelében, az Annafürdőnél. Itt egy óriási erdei tanösvény található egy csodaszép tóval a kellős közepén. A Bonyhádtól és Dombóvártól majdnem egyforma távolságra lévő helyszín lenyűgözött minket, és már ott megszületett a gondolat, hogy legközelebb hozunk plédeket, elterülünk, és hallgatjuk majd, ahogy nő a fű…

A szülinapi előkészületek már hetek óta zajlottak, a kellékek kezdtek összegyűlni, meg volt a torta, mert az is kell a bulihoz, aztán eljött az indulás pillanata. Először voltunk hatan az új autóban, és ott volt a rengeteg csomag, hááát… mindenhol volt minden (is)!

Odaértünk, Petra és Joci, a fiatalok előreszaladtak, mi addig megmutattuk a tériszonyos Biginek a Sasfészek kilátót. Boldog volt, és három másodpercenként kérdezgette, hogy ez ugye nem fog leszakadni… Nem szakadt, megúsztuk. Láttunk szarvasokat, visszafelé meg vaddisznókat az erdőben elkerített részen. (Ezt a videóban megnézhetitek.)

Mire a tóhoz értünk, kész volt a dekoráció, Bigi meghatódott, főleg mikor megkapta az ajándékait, egy egyedi naptárat róla és vele készült fotókkal, meg egy személyre szabott szatyrot, mert neki szatyorból sosem elég, mindig van nála vagy fél tucat.

A délutánt egy kis nádas félszigeten töltöttük a friss levegőn, aztán visszamentünk a sétány elejére, és kajáltunk egyet a büfében. Végül autóba pattantunk, és 3/4 11-re otthon is voltunk Vásárhelyen!

Jó buli volt, Bigi, Isten éltessen sokáig!

Egyszer talán Ti is kipróbáljátok milyen így szülinapozni!

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Velence májusban – a szezon előtt

Idén a tavasz hozott mindenféle időt, ezúttal csöpögött az eső, mikor elindultunk célunk felé, amit most Petra választott ki. Az igazat megvallva sosem hallottam erről a kilátóról…

Vásárhelyről alig több mint 3 óra alatt ott is voltunk, és a Bence-hegyi kilátó tetején egészen elképesztő látvány fogadott minket, pláne hogy még a nap is kisütött!

Autóval könnyen megközelíthető, a tövében van egy parkoló, büfével, a beugró 500 forint, és a nem is túl sok lépcső megmászása után a jutalom bőségesen kárpótol.

A kilátó után már korgott a gyomrunk, úgyhogy irány a part, meg a büfék! A szezon még nem kezdődött meg igazán, mert hűvös is volt, a szél is fújt, de volt egy pali, aki ennek ellenére is bement a vízbe úszni egyet, nem törődve vele, hogy mindenki vihogott a parton. (Emberünk a videóban látható.) A pizza isteni volt, a fagyi ehető, a fagyis srác egy kelletlen bunkó.

A hattyúk láthatóan hozzáedződtek az emberi jelenléthez, sőt, ha kaját szimatoltak, ők maguk jöttek közelebb. A tóba benyúló sétányon horgászok lógattak, de nem nagyon fogtak semmit, ők úgy fogalmaztak, hogy ma szégyellősek a halak.

A parton mindenki kipróbálhatja az erejét, bár a 100 és 200 forintosok hiánycikknek bizonyultak. A köztéri fabútorokkal történt gyors fényképezkedés után Laurkának peluscsere, ötetés, majd indulás. Hazafelé egy benzinkútra még beugrottunk, de még így is hazaértünk háromnegyed tízre.

A szezon lassan indul a parton, de szerintem hamarosan magához tér majd az idegenforgalom, és visszatér minden az eredeti kerékvágásba. Gyönyörű vidék a Velencei-tó környéke, és ha csobbannátok is, érdemes a Balatonon kívül ezt a helyszínt is számításba venni.

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Utazás egy csecsemővel, jajj hogy csináljuk? – 2. rész

Nem, nem csak a gyerekről lesz szó az oldalon, de…

Úgy vettük észre hogy sokatokat érdekelt, hogy hogy merünk egy háromhónapos aprósággal keresztülutazni az országon, és rengetegen elolvastátok az erről szóló bejegyzést, amiért hála Nektek!

Első rész: https://mogyunkmogyunk.hu/2021/05/13/utazas-egy-csecsemovel-jajj-hogy-csinaljuk/

Jöjjön még pár konkrét jó tanács, ha Ti is ilyesmire adnátok a fejeteket! Mikor a Mecsekben jártunk utoljára, akkor kérdeztem meg Erikától, hogy ilyenkor mit hoz magával Laurkának. Íme a lista:

Hordozó nyunyókával, boáspelussal, idegesítő, gyerekdalos, csingilingi, meghúzós, micimackós izével. De lehet, hogy hogyishívjákkal. Ja, benne van a gyerek is.
  • hordozó
  • kenguru vagy hordozókendő (meleg időben nem annyira komfortos!)
  • 3-5 db pótpelenka, amiből 1-2 szokott elfogyni, de jobb a békesség
  • 1 váltás pótruha, amire szükség lehet, ha a pelenka mellett is megindulnak a dolgok
  • popsitörlő
  • popsikenőcs
  • 2 boáspelus (Laurka nem hasfájós, de ami nem akar lent maradni, az felül kijön, ezt pedig el kell takarítani.)
  • vagy plusz egy textilpelenka, vagy kis pléd pelenkázáshoz
  • ha már tud majd ülni, kell egy összecsukható kisebb babakocsi, ami az autóban elfér.
  • pokróc, amit le tudunk teríteni a fűbe (ez is nyilván jó időben kell.)
  • amit Erika a lelkemre kötött, hogy ki ne maradjon: egy kedvenc játék/nyunyóka/Müller Cecília baba
  • kis saját takaró (Mint a kiscsókának a Snoopy-ban.)

Kb. ennyi. Erika úgy döntött, hogy Laura féléves koráig csak anyatejet kap, de ha majd jönnek a melegebb napok, egy kis plusz vízpótlásra is szükség lehet.

DANGER! – Veszély! Kezdő apuka! Cserélj pelenkát! – DANGER! (Esőben kicsit körülményesebb, de akkor is megoldható.)

Ha a napon tudunk csak megállni az autóval, beszállás előtt fontos alaposan átszellőztetni, mert nagyon felmelegszik, a kicsiknek pedig még fejletlen a hőszabályozásuk. Az ablakok leengedésével és/vagy a légkondival teremtsünk olyan hőmérsékleti környezetet, hogy az utasok se főjenek puhára, de a gyermek se fázzon meg!

Útközben cicizés, természetesen szigorúan álló helyzetben. Gyorsan meg vagyunk, főleg ha nem a plüss Batgirlt figyeljük közben… (Tudom, kocsimosás… oké, jogos.)

Amint látható, nem kell a fél háztartást vinni, a gyerek nem olyan mint a hímes tojás, annál sokkal többet kibír, és nem kell az utazás megtervezéséhez sem a NASA teljes számítási teljesítménye…

Egy a fontos, hogy ne stresszeljétek túl a sztorit. Tudjátok, mögyünk-mögyünk! Az élet mozgás, a mozgás maga az élet, úgyhogy mönjetök!

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

(Majdnem) szárazon megúsztuk… Irány a Mecsek!

Egyhetes esőzést ígértek a meteorológusok. Bennünket ez egyáltalán nem érdekelt, és útnak indultunk, ezúttal a Mecsek felé. Gyönyörű vidék, többször jártunk már arra, és Erika most több kilátót is kinézett magának.

Mecseknádasd határában, a Vár-hegyi kilátóban már voltunk egyszer, így kihagytuk, jöjjön a Szent-Ilona, (Napoleon nélkül) ahová egy sorompó után 6 kilométernyi félig sáros menet vezetett volna, aztán a Zengő, ahová autóutat jelzett a GPS, de az nem volt, csak egy borzalmas minőségű csapás, ami egy ponton már tengelytöréssel fenyegetett…

Ekkor már az eső is elkezdett esni, a filmekben itt van a mélypont, amikor a főhősök összeszedik minden erejüket, és csak azért is megküzdenek az elemekkel. Eljutottunk a Kövestetői-kilátóhoz, ami Hosszúhetény térségében, a 6-os főúthoz közel található.

A kilátóhoz pár száz méteres erdei út vezet, a tetejéről pedig lélegzetelállító panoráma nyílik a környező tájra, így Pécsre, és a Villányi-hegységre is. Mire felértünk, kezdett kisütni a Nap…

A kilátó alatt nem sokkal van egy szálloda és étterem, ahol a teraszon kajáltunk egyet. Négyen négyféle étellel egybehangzóan elégedettek voltunk, a pincér srác nagyon kedves volt, beajánlotta a szarvassültet legközelebbre, mondtam hogy biztosan jövünk még erre…

Igen korán “végeztünk”, úgyhogy átugrottunk Orfűre, ami egy egészen valószerűtlen hely, mintha valami mesefilmbe csöppenne az ember a hegyek között megbújó tó partján. Lábáztatás, fotózás és palacsintaevés után indultunk haza, és este 11-re már Vásárhelyen is voltunk.

Alig 12 óra alatt 463 kilométer utat tettünk meg, láttunk erdőt, mezőt, hegyet, völgyet… Szagoltuk a virágzó repce illatát és néztük a madarak röptét. Ami pedig a legfontosabb: együtt voltunk, és hatalmasakat röhögtünk!

Egy ilyen túra bármennyire is hatalmas élmény, talán épp azért is fárasztó, úgyhogy utána jól esik az alvás… Kell az erő a további kalandokhoz.

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Az eddigi kalandokról készült videókat itt találjátok:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Az élet mozgás, a mozgás maga az élet!

Az első rádióinterjú… hamarosan! Május 17. hétfő, Rádió Smile

BRÉKING NYÚZ! JÖN AZ ELSŐ RÁDIÓINTERJÚNK!!!! 😃

https://radiosmile.hu/

Már Kiskunfélegyházáig is eljutott a Mögyünk-mögyünk híre! Ennek örömére MÁJUS 17-én, HÉTFŐN 9 óra után élő adásban készít velünk interjút a Rádió Smile-ban Csőszi Viktor és Zakar Anita! Ott a környéken 89,9 MHz a freki, de a neten is hallhatóak leszünk! Én (Zoli) már rettenetesen izgulok, szörnyű lámpalázas vagyok, de azért talán meg tudok majd szólalni a mikrofonba… Szorítsatok! 😃🚙🎙🎚📻🎧👨‍👩‍👧🔈🔉🔊💥💥💥#mögyünkmögyünk #Kiskunfélegyháza #rádió #Smile #mosolyogj #interjú# mindigmozgásban #azelsőinterjú 😁😁😁

Ha bármilyen kérdésetek van, keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Az eddigi kalandokról készült videókat itt találjátok:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Utazás egy csecsemővel, jajj hogy csináljuk?

Utazásainkat ismertető leírásaink között lesznek néha elmélkedések is itt a honlapon. Na nem kell megijedni, nem merülünk el a spirituális részben, azt meghagyjuk másoknak, de lehet hogy találtok majd pár hasznos gondolatot…

Kislányunk Laura Liza – igazi szerelemgyerekként – 2021. február 14-én, Valentin napon jött a világra. Erikának ő már a harmadik gyermeke, így jómagam (Zoli) egyáltalán nem izgattam magam semmin, tudtam hogy minden rendben lesz.

Laurát már kéthetes korától vittük vásárolni, hogy hadd szokja a fényeket, zajokat.

Erika az első pillanattól elképesztő rutinnal viselte, és viseli gondját a kicsinek, amiért nagyon tisztelem őt. Van az a régi mondás, hogy az első gyereknél, ha leesik a cumi, még kifőzik, a második gyereknél lenyalja anyuka, a harmadiknál meg a kutya. Nos, ebet nem tartunk, és azért ez így sarkos, de tény, hogy ennyi tapasztalattal már jóval könnyebb megszervezni egy család életét, és az utazásokat is.

Heverészés apával a mindszenti strandon. Fontos, hogy Laura ugyanolyan családtag, mint a többiek, nem körülötte forog a világ.

Erika első két gyermekét is szoptatta, így nem volt kérdés, hogy Laurka is anyatejet kap majd. Ez technikailag 3 óránkénti etetést jelent, amit menet közben is tartani kell. Ekkor egy csendes, félreeső helyen megállunk, és pár perc alatt meg is vagyunk, mehetünk tovább. (Első “hosszabb” utunk Laura kéthetes korában Szegedre vezetett, ami oda-vissza 50 kilométer. Öthetesen már több mint 300 kilométert mentünk vele…) Anyuka a pelenkázást már márciusban, amikor még hideg volt, akkor is simán megoldotta a hátsó ülésen, természetesen ezt is álló helyzetben. A hordozóban egyébként tökéletesen el van a kicsi, az autó zúgása elringatja, hatalmasakat szokott horpasztani menet közben.

Most mit csodálkoztok? A szüleim sem normálisak, én se leszek az!

Sok családban (főleg első gyerek esetén) láttam, hogy teljesen alárendelnek mindent, de tényleg mindent a kicsinek. Ebben nagy részt vállalnak a nagymamák, akik rögtön ott tüsténkednek, és segítségük még jól is jön, de a túlzott, féltő aggódás sok szempontból csak hátráltatja a család életét, és azt, hogy a születés után újra mozgásba lendüljenek a dolgok. Nagy szolgálatot tesz egy kenguru, bárhová elvihető, és nem körülményes a használata sem, mint egy babakocsié. (Van nekünk is, de viszonylag ritkán használjuk, utazáshoz, túrához teljesen alkalmatlan.)

Az első találkozás a Tiszával. (ÚRISTEN, BIZTOS HIDEG A VÍZ! Nem volt meleg, de semmi baja nem lett Laurának, meg se nyekkent közben.)

Épp ezért mindenkit arra biztatunk, hogy kicsi gyerekkel is tessék minél többet mönni! Fejlődő idegrendszere, mindenre éhes elméje így nyílik ki a leggyorsabban, és ha friss levegő, szél, napfény, pollenek, és mindenféle kosz érik a gyereket, sokkal ellenállóbb immunrendszere lesz, és egészségesebb felnőtt válik majd belőle!

Most jönnek a költői gondolatok, és a lezárás! (Petrának, aki 16, remek “előtanulmány”, hogy hogyan kell megfogni egy ilyen kicsit.)

Ne feledjétek, az élet mozgás, a mozgás maga az élet!

Szerk.: Akkorát ment ez a bejegyzés, és annyi kérdésetek volt, hogy íme, itt a 2. rész: https://mogyunkmogyunk.hu/2021/05/21/utazas-egy-csecsemovel-jajj-hogy-csinaljuk-2-resz/

Ha bármilyen kérdésetek van, keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Az eddigi kalandokról készült videókat itt találjátok:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Hétvégén újra mögyünk-mögyünk, de hogy hová?… Hamarosan ez is kiderül.

Rokonlátogatóban Sajószentpéteren – videó a végén!!!

Ezúttal vasárnap keltünk útra, és bár volt két tipp, hogy hová is mehetnénk, menet közben változott a terv…

Erika gyerekkorának egy részét Sajószentpéteren töltötte, és úgy döntöttünk, meglátogatjuk a rokonokat! Az idő kiváló volt, nem kellett a 35 fokban megpusztulni az autóban, és a forgalom is gyér volt, mert 11-kor indultunk Vásárhelyről. Délidőben mindenki otthon kajált… kivéve minket.

Fél 3 körül ott is voltunk Miskolcon, intéztük a vegetatív funkciókat, Laurkát töltőre tette Erika, mi is ettünk, aztán a 26-oson irány Sajószentpéter!

Többen kértétek, hogy legyen egy kis leírás arról, ahová mögyünk… Nos, a videókban sem akarunk semmit túlbeszélni, hogy már az avar korban is lakott település volt, meg a szokásos izgalmak, de azért itt van egy kis magyarázat:

Sajószentpéter egy kis város BAZ megyében, Miskolctól pár kilométerre. 1989 óta város, kb. 11-12.000 fő lakja. Saját hegye van, ami egy domb, a Pipiske. Régen ott tartották a május elsejei majálisokat, és már akkor is ott állt a most már felújított színpad. Tavaly egy kilátót építettek ide, ahonnan pazar panoráma tárul elénk, az egész várossal, és akár több tíz kiolméterre is elnézhetünk. A levegőt harapni lehet, a táj legyűgöző, a Nap pedig szikrázóan sütött nekünk.

Közben megköszöntöttük szülinapján Editet, Erika unokatesóját, és bemutattuk Laurkát a keresztapának, Józsi bácsinak, aki a nagypapája testvére, így megállapodtunk abban családilag, hogy ő a nagyon-nagybácsi.

A naplementét már az autóban élveztük, fél 11-re hazaértünk. 11 és fél óra alatt jártuk meg a majdnem hajszál pontosan 500 kilométeres utat, és még orgonánk is lett a Pipiskéről.

Hogy legközelebb hová mögyünk-mögyünk? Figyeljetek minket, és iratkozzatok fel a YouTube csatornánkra is!

Keressetek a Facebookon bátran! Mit látnátok? Merre menjünk legközelebb?

https://www.facebook.com/search/top?q=M%C3%B6gy%C3%BCnk-m%C3%B6gy%C3%BCnk

Az előző részek tartalmából…

Ahogy már meséltük, az elmúlt év során sokat voltunk úton, és sok szép helyre eljutottunk. A teljesség igénye nélkül jöjjön pár fotó ezekről a kalandokról!

Nem csak a természetet szeretjük, hanem örömmel keresünk fel más városokat is, és ott körülnézünk, akár a centrumban, vagy mondjuk a piacon. (Baján baromi finom a pirog meg a balkan-burger!) Sok településen megfordultunk már, és mindenhol egy kicsit otthon éreztük magunkat. Különösen szeretjük a játszótereket, és élményparkokat, sétányokat és a szobrokat, amikkel olykor vicces fotók is készülnek.

Többen kérdeztétek, hogy hogyan döntjük el, hogy hová mögyünk-mögyünk. Nos, vagy egy olyan helyet választunk, ahol régen valamelyikünk már járt, vagy menet közben látunk valamit, amit meglátogatunk, vagy később térünk vissza, vagy egyszerűen rábökünk a térképre, esetleg rákeresünk neten, hogy hol van tó/kilátó/tanösvény/egyéb látnivaló.

Kirándulásaink egynaposak, de volt hogy egy hétre is elutaztunk, ahogy azt normálisék szokták csinálni. Mi persze már az első napon eltévedtünk az erdőben, de miután túléltük, alaposan bejártuk Miskolc környékét. (Erika sajószentpéteri származású, ezért kicsit “hazamöntünk”.)

Sokat mögyünk, keveset látunk, gondolhatnátok, de ez nem így van. Nem csak a cél, hanem maga az út is fontos élményeket ad, ekkor nagyokat beszélgetünk, és rengeteg települést látunk, amiken átmögyünk. Sosem mögyünk autópályán, ott nincs mit nézni.

Azt is gondolhatjátok, hogy limitált, hogy meddig juthatunk el egy nap alatt, ami végül is igaz. Eddig a leghosszabb utunk Velemig vezetett a Kőszegi-hegységbe, ami Vásárhelyről oda-vissza kb. 800 km volt. Na, ezt végigvezetni már feladat volt, de megoldottuk.

Hosszasan mesélhetnénk még, de majd legközelebb folytatjuk, már újabb kalandokkal, és videóval is. Ne feledjétek: az élet mozgás, a mozgás maga az élet! Mönjetök Ti is minél többet!

Mögyünkmögyünk a Facebookon is:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

YouTube-csatoránk:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Iratkozzatok fel, és keressetek minket bátran!

Valahogy így kezdődött…

Helló-helló, üdv Mindenkinek! Lauscher Zoli vagyok, ex- rádiós műsorvezető, feleségem Gadóczi Erika, aki egy idős otthonban ápolónő. Negyven után találtuk meg egymást, és rájöttünk, hogy nem bírunk otthon megülni a  fenekünkön, mint más “normális” középkorú pár. 

Miután összesodort minket az élet, és borzalmasan egymásba szerettünk, egyre többet jártunk kirándulni, és szokásunkká vált, hogy kinéztünk valamit a térképen, aztán Hódmezővásárhelyről indulva, kocsival elmentünk oda, ott töltöttünk pár órát, majd hazamentünk, élményekkel telve.

Felmerülhet, hogy mi a jó ebben? Hat-nyolc-tíz órát autózni oda-vissza, és alig pár órát eltölteni valahol… Mire elég ez az idő? Nos, ezért született ez a blog, hogy elmeséljük Nektek.

A meló miatt sokáig csak heti egy szabadnapom volt, ezért ki kellett maxolni a szombatokat, amik szinte mindig kirándulással teltek – beültünk az autóba, és hajrá!

A túráinkról készült fotókat még ott, visszaindulás előtt fel szoktuk tenni a Facebookra, minden kép alatt egy rövid címmel/magyarázattal. Ismerőseink, barátaink jelezték, hogy kifejezetten jól szórakoztak a képek és szövegek láttán, és egy idő után már várták a következő “epizódot.” Ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozzuk ezt a blogot, itt nyomon követhető lesz hogy mikor merre járunk… Bizonyára lesznek gyermekbetegségeink, de majd leküzdjük őket!

Eddigi utazásaink alkalmával jó pár hasznos tapasztalatra tettünk szert, ezek szerintem Nektek is jól jöhetnek majd!

Megtaláltok minket a Facebookon is:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

A kalandokról rövid videók is készülnek folyamatosan, ezeket a YouTube-on nézhetitek meg:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Iratkozzatok fel, és keressetek minket bátran!

A következő részben elmeséljük, hogy hogyan éreztünk rá annak az ízére, hogy csak mögyünk-mögyünk… és egyre messzebb jutunk.