Debrecen környéki kilátók – pedig jó ötletnek tűnt…

Erika, a feleségem szereti a kilátókat. Ezúttal is olyan helyre mentünk, ahol vannak szép számmal…

Egy hegyvidéken adja magát, hogy felmegyünk a kilátóba, és ámulunk-bámulunk, hogy de széééép a kilátás! Ez nem kunszt! Mi pedig szeretjük a kihívásokat, ezt az Alföldön is simán megcsináljuk! Legalábbis ez volt a terv.

Szűk 3 óra alatt oda is értünk az elsőhöz, a “Paci Nagy” kilátóhoz. Szép erdei környezet Debrecen határában, és ahogy felértünk… Elképesztő! Köbre-körbe csak fák mindenfelé. Mármint a fák koronája, mert azon kívül nem láttunk semmit. (Ezt a videóban megcsodálhatjátok.)

A második a Fancsika volt, nos, ott egyik irányba volt egy kis kilátás az útra, ahonnan jöttünk. Miután mohón behabzsoltuk a lenyűgöző látványt, meg is éheztünk!

Kaja után bementünk Debrecen bevárosába, a főtéren éppen valami műsor volt, de amolyan öntevékeny módon, egy mikrofonnal, meg egy hangfallal. Volt ének, tánc, és Jerusalema, a legnagyobb örömömre. (Ja, nem, már rühellem.)

Fagyi, jégkása, alkoholmentes sör, egy kis séta, fotózás a szökőkútnál, és már indultunk is hazafelé… Az út különleges műsorszámot tartogatott, ezt is a videóban láthatjátok!

430 kilométer után, negyed tízre itthon is voltunk.

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Szerelmes hangulatban kezdtük a nyarat – Vál – Martonvásár – Gárdony

Az esős április és május után végre megjött a június, és a nyár, egészen kellemes idővel, és ezúttal is Petra választott úti célt.

Vál határában egy hatalmas szőlőbirtok kellős közepén van a Szeretet, avagy Szerelem szobor. (Így is, úgy is olvashatunk róla.) Éjszaka kivilágítják, akkor megint mást mutat, de mi szikrázó kora délutáni napsütésben értünk oda, ekkor készültek ezek a fotók.

Van egy kis büfé, és WC, ami azért jól jöhet, ugyanakkor szinte semmi árnyék nincs, így aztán egy meleg nyári napon jó lesz egy világos fejfedőt bekészíteni. A táj csodaszép, a levegő tiszta, a hangulat kifejezetten nyugalmas.

Következő állomásunk Martonvásár volt, ahol Erika jó régen járt utoljára, de azért nagy vonalakban emlékezett a helyi nevezetességekre. A Brunszvik kastély kertje és a tó gyönyörű, Beethoven emlékmúzeum is van, nézzük hát meg!

A belépő árak láttán lehervadt az arcunkról a mosoly, három felnőtt és egy diák jegy mindenhová 12.300 forint lett volna, de csak a tóparti séta is 3200 pezó lett volna négyünknek…

Úgy döntöttünk, ebből inkább eszünk egy jót, de a tópartot nem hagyjuk ki! Irány Gárdony! Tavaly már jártunk ott, ismerős volt a terep, a szabad strandon alig 8.000 forintból ettünk hekket, hambit, kukoricát, ittunk kávét, üccsit, alkoholmentes sört, kólát, mindenki jóllakott.

A fiatalok – így Laurka is – belelógatták a lábukat a tóba, mi meg “öregek” néztük a hegyeket a túlparton, meg a vizet, ahogy hullámzik. (Ezt bővebben a videóban láthatjátok.)

Ismét egy hétre való élmény után meg volt egy gyors, utolsó ötetés a kocsiban, Laurka pillanatok alatt bealudt, és indultunk is haza. Az aranyló naplemente sötétbe fordult, és este 10-re már itthon is voltunk. Kb. 500 kilométert mentünk, és rengeteg szépséget láttunk!

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g