Debrecen környéki kilátók – pedig jó ötletnek tűnt…

Erika, a feleségem szereti a kilátókat. Ezúttal is olyan helyre mentünk, ahol vannak szép számmal…

Egy hegyvidéken adja magát, hogy felmegyünk a kilátóba, és ámulunk-bámulunk, hogy de széééép a kilátás! Ez nem kunszt! Mi pedig szeretjük a kihívásokat, ezt az Alföldön is simán megcsináljuk! Legalábbis ez volt a terv.

Szűk 3 óra alatt oda is értünk az elsőhöz, a “Paci Nagy” kilátóhoz. Szép erdei környezet Debrecen határában, és ahogy felértünk… Elképesztő! Köbre-körbe csak fák mindenfelé. Mármint a fák koronája, mert azon kívül nem láttunk semmit. (Ezt a videóban megcsodálhatjátok.)

A második a Fancsika volt, nos, ott egyik irányba volt egy kis kilátás az útra, ahonnan jöttünk. Miután mohón behabzsoltuk a lenyűgöző látványt, meg is éheztünk!

Kaja után bementünk Debrecen bevárosába, a főtéren éppen valami műsor volt, de amolyan öntevékeny módon, egy mikrofonnal, meg egy hangfallal. Volt ének, tánc, és Jerusalema, a legnagyobb örömömre. (Ja, nem, már rühellem.)

Fagyi, jégkása, alkoholmentes sör, egy kis séta, fotózás a szökőkútnál, és már indultunk is hazafelé… Az út különleges műsorszámot tartogatott, ezt is a videóban láthatjátok!

430 kilométer után, negyed tízre itthon is voltunk.

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Szerelmes hangulatban kezdtük a nyarat – Vál – Martonvásár – Gárdony

Az esős április és május után végre megjött a június, és a nyár, egészen kellemes idővel, és ezúttal is Petra választott úti célt.

Vál határában egy hatalmas szőlőbirtok kellős közepén van a Szeretet, avagy Szerelem szobor. (Így is, úgy is olvashatunk róla.) Éjszaka kivilágítják, akkor megint mást mutat, de mi szikrázó kora délutáni napsütésben értünk oda, ekkor készültek ezek a fotók.

Van egy kis büfé, és WC, ami azért jól jöhet, ugyanakkor szinte semmi árnyék nincs, így aztán egy meleg nyári napon jó lesz egy világos fejfedőt bekészíteni. A táj csodaszép, a levegő tiszta, a hangulat kifejezetten nyugalmas.

Következő állomásunk Martonvásár volt, ahol Erika jó régen járt utoljára, de azért nagy vonalakban emlékezett a helyi nevezetességekre. A Brunszvik kastély kertje és a tó gyönyörű, Beethoven emlékmúzeum is van, nézzük hát meg!

A belépő árak láttán lehervadt az arcunkról a mosoly, három felnőtt és egy diák jegy mindenhová 12.300 forint lett volna, de csak a tóparti séta is 3200 pezó lett volna négyünknek…

Úgy döntöttünk, ebből inkább eszünk egy jót, de a tópartot nem hagyjuk ki! Irány Gárdony! Tavaly már jártunk ott, ismerős volt a terep, a szabad strandon alig 8.000 forintból ettünk hekket, hambit, kukoricát, ittunk kávét, üccsit, alkoholmentes sört, kólát, mindenki jóllakott.

A fiatalok – így Laurka is – belelógatták a lábukat a tóba, mi meg “öregek” néztük a hegyeket a túlparton, meg a vizet, ahogy hullámzik. (Ezt bővebben a videóban láthatjátok.)

Ismét egy hétre való élmény után meg volt egy gyors, utolsó ötetés a kocsiban, Laurka pillanatok alatt bealudt, és indultunk is haza. Az aranyló naplemente sötétbe fordult, és este 10-re már itthon is voltunk. Kb. 500 kilométert mentünk, és rengeteg szépséget láttunk!

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Szülinap az erdőben – Lengyel – Annafürdő

Milyen Nálatok egy szülinapi buli? Otthon főzőcske, esetleg a kertben grillezés, vagy étteremben kajálás? Mi most olyat tettünk, amilyet még soha!

Erika barátnője Bigi (másoknak Matyó) két nappal korábban töltötte be a 18-at! Na jó, nem, de szülinapján mi is fel akartuk köszönteni, hát ennek örömére bevittük az erdőbe!

Egyszer korábban már jártunk itt, Tolna és Baranya határán, Lengyel közelében, az Annafürdőnél. Itt egy óriási erdei tanösvény található egy csodaszép tóval a kellős közepén. A Bonyhádtól és Dombóvártól majdnem egyforma távolságra lévő helyszín lenyűgözött minket, és már ott megszületett a gondolat, hogy legközelebb hozunk plédeket, elterülünk, és hallgatjuk majd, ahogy nő a fű…

A szülinapi előkészületek már hetek óta zajlottak, a kellékek kezdtek összegyűlni, meg volt a torta, mert az is kell a bulihoz, aztán eljött az indulás pillanata. Először voltunk hatan az új autóban, és ott volt a rengeteg csomag, hááát… mindenhol volt minden (is)!

Odaértünk, Petra és Joci, a fiatalok előreszaladtak, mi addig megmutattuk a tériszonyos Biginek a Sasfészek kilátót. Boldog volt, és három másodpercenként kérdezgette, hogy ez ugye nem fog leszakadni… Nem szakadt, megúsztuk. Láttunk szarvasokat, visszafelé meg vaddisznókat az erdőben elkerített részen. (Ezt a videóban megnézhetitek.)

Mire a tóhoz értünk, kész volt a dekoráció, Bigi meghatódott, főleg mikor megkapta az ajándékait, egy egyedi naptárat róla és vele készült fotókkal, meg egy személyre szabott szatyrot, mert neki szatyorból sosem elég, mindig van nála vagy fél tucat.

A délutánt egy kis nádas félszigeten töltöttük a friss levegőn, aztán visszamentünk a sétány elejére, és kajáltunk egyet a büfében. Végül autóba pattantunk, és 3/4 11-re otthon is voltunk Vásárhelyen!

Jó buli volt, Bigi, Isten éltessen sokáig!

Egyszer talán Ti is kipróbáljátok milyen így szülinapozni!

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Velence májusban – a szezon előtt

Idén a tavasz hozott mindenféle időt, ezúttal csöpögött az eső, mikor elindultunk célunk felé, amit most Petra választott ki. Az igazat megvallva sosem hallottam erről a kilátóról…

Vásárhelyről alig több mint 3 óra alatt ott is voltunk, és a Bence-hegyi kilátó tetején egészen elképesztő látvány fogadott minket, pláne hogy még a nap is kisütött!

Autóval könnyen megközelíthető, a tövében van egy parkoló, büfével, a beugró 500 forint, és a nem is túl sok lépcső megmászása után a jutalom bőségesen kárpótol.

A kilátó után már korgott a gyomrunk, úgyhogy irány a part, meg a büfék! A szezon még nem kezdődött meg igazán, mert hűvös is volt, a szél is fújt, de volt egy pali, aki ennek ellenére is bement a vízbe úszni egyet, nem törődve vele, hogy mindenki vihogott a parton. (Emberünk a videóban látható.) A pizza isteni volt, a fagyi ehető, a fagyis srác egy kelletlen bunkó.

A hattyúk láthatóan hozzáedződtek az emberi jelenléthez, sőt, ha kaját szimatoltak, ők maguk jöttek közelebb. A tóba benyúló sétányon horgászok lógattak, de nem nagyon fogtak semmit, ők úgy fogalmaztak, hogy ma szégyellősek a halak.

A parton mindenki kipróbálhatja az erejét, bár a 100 és 200 forintosok hiánycikknek bizonyultak. A köztéri fabútorokkal történt gyors fényképezkedés után Laurkának peluscsere, ötetés, majd indulás. Hazafelé egy benzinkútra még beugrottunk, de még így is hazaértünk háromnegyed tízre.

A szezon lassan indul a parton, de szerintem hamarosan magához tér majd az idegenforgalom, és visszatér minden az eredeti kerékvágásba. Gyönyörű vidék a Velencei-tó környéke, és ha csobbannátok is, érdemes a Balatonon kívül ezt a helyszínt is számításba venni.

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Hamarosan újabb kalandok (meg a régebbiek is) itt:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

(Majdnem) szárazon megúsztuk… Irány a Mecsek!

Egyhetes esőzést ígértek a meteorológusok. Bennünket ez egyáltalán nem érdekelt, és útnak indultunk, ezúttal a Mecsek felé. Gyönyörű vidék, többször jártunk már arra, és Erika most több kilátót is kinézett magának.

Mecseknádasd határában, a Vár-hegyi kilátóban már voltunk egyszer, így kihagytuk, jöjjön a Szent-Ilona, (Napoleon nélkül) ahová egy sorompó után 6 kilométernyi félig sáros menet vezetett volna, aztán a Zengő, ahová autóutat jelzett a GPS, de az nem volt, csak egy borzalmas minőségű csapás, ami egy ponton már tengelytöréssel fenyegetett…

Ekkor már az eső is elkezdett esni, a filmekben itt van a mélypont, amikor a főhősök összeszedik minden erejüket, és csak azért is megküzdenek az elemekkel. Eljutottunk a Kövestetői-kilátóhoz, ami Hosszúhetény térségében, a 6-os főúthoz közel található.

A kilátóhoz pár száz méteres erdei út vezet, a tetejéről pedig lélegzetelállító panoráma nyílik a környező tájra, így Pécsre, és a Villányi-hegységre is. Mire felértünk, kezdett kisütni a Nap…

A kilátó alatt nem sokkal van egy szálloda és étterem, ahol a teraszon kajáltunk egyet. Négyen négyféle étellel egybehangzóan elégedettek voltunk, a pincér srác nagyon kedves volt, beajánlotta a szarvassültet legközelebbre, mondtam hogy biztosan jövünk még erre…

Igen korán “végeztünk”, úgyhogy átugrottunk Orfűre, ami egy egészen valószerűtlen hely, mintha valami mesefilmbe csöppenne az ember a hegyek között megbújó tó partján. Lábáztatás, fotózás és palacsintaevés után indultunk haza, és este 11-re már Vásárhelyen is voltunk.

Alig 12 óra alatt 463 kilométer utat tettünk meg, láttunk erdőt, mezőt, hegyet, völgyet… Szagoltuk a virágzó repce illatát és néztük a madarak röptét. Ami pedig a legfontosabb: együtt voltunk, és hatalmasakat röhögtünk!

Egy ilyen túra bármennyire is hatalmas élmény, talán épp azért is fárasztó, úgyhogy utána jól esik az alvás… Kell az erő a további kalandokhoz.

Keressetek minket bátran a facebookon:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

Az eddigi kalandokról készült videókat itt találjátok:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Az élet mozgás, a mozgás maga az élet!

Rokonlátogatóban Sajószentpéteren – videó a végén!!!

Ezúttal vasárnap keltünk útra, és bár volt két tipp, hogy hová is mehetnénk, menet közben változott a terv…

Erika gyerekkorának egy részét Sajószentpéteren töltötte, és úgy döntöttünk, meglátogatjuk a rokonokat! Az idő kiváló volt, nem kellett a 35 fokban megpusztulni az autóban, és a forgalom is gyér volt, mert 11-kor indultunk Vásárhelyről. Délidőben mindenki otthon kajált… kivéve minket.

Fél 3 körül ott is voltunk Miskolcon, intéztük a vegetatív funkciókat, Laurkát töltőre tette Erika, mi is ettünk, aztán a 26-oson irány Sajószentpéter!

Többen kértétek, hogy legyen egy kis leírás arról, ahová mögyünk… Nos, a videókban sem akarunk semmit túlbeszélni, hogy már az avar korban is lakott település volt, meg a szokásos izgalmak, de azért itt van egy kis magyarázat:

Sajószentpéter egy kis város BAZ megyében, Miskolctól pár kilométerre. 1989 óta város, kb. 11-12.000 fő lakja. Saját hegye van, ami egy domb, a Pipiske. Régen ott tartották a május elsejei majálisokat, és már akkor is ott állt a most már felújított színpad. Tavaly egy kilátót építettek ide, ahonnan pazar panoráma tárul elénk, az egész várossal, és akár több tíz kiolméterre is elnézhetünk. A levegőt harapni lehet, a táj legyűgöző, a Nap pedig szikrázóan sütött nekünk.

Közben megköszöntöttük szülinapján Editet, Erika unokatesóját, és bemutattuk Laurkát a keresztapának, Józsi bácsinak, aki a nagypapája testvére, így megállapodtunk abban családilag, hogy ő a nagyon-nagybácsi.

A naplementét már az autóban élveztük, fél 11-re hazaértünk. 11 és fél óra alatt jártuk meg a majdnem hajszál pontosan 500 kilométeres utat, és még orgonánk is lett a Pipiskéről.

Hogy legközelebb hová mögyünk-mögyünk? Figyeljetek minket, és iratkozzatok fel a YouTube csatornánkra is!

Keressetek a Facebookon bátran! Mit látnátok? Merre menjünk legközelebb?

https://www.facebook.com/search/top?q=M%C3%B6gy%C3%BCnk-m%C3%B6gy%C3%BCnk

Az előző részek tartalmából…

Ahogy már meséltük, az elmúlt év során sokat voltunk úton, és sok szép helyre eljutottunk. A teljesség igénye nélkül jöjjön pár fotó ezekről a kalandokról!

Nem csak a természetet szeretjük, hanem örömmel keresünk fel más városokat is, és ott körülnézünk, akár a centrumban, vagy mondjuk a piacon. (Baján baromi finom a pirog meg a balkan-burger!) Sok településen megfordultunk már, és mindenhol egy kicsit otthon éreztük magunkat. Különösen szeretjük a játszótereket, és élményparkokat, sétányokat és a szobrokat, amikkel olykor vicces fotók is készülnek.

Többen kérdeztétek, hogy hogyan döntjük el, hogy hová mögyünk-mögyünk. Nos, vagy egy olyan helyet választunk, ahol régen valamelyikünk már járt, vagy menet közben látunk valamit, amit meglátogatunk, vagy később térünk vissza, vagy egyszerűen rábökünk a térképre, esetleg rákeresünk neten, hogy hol van tó/kilátó/tanösvény/egyéb látnivaló.

Kirándulásaink egynaposak, de volt hogy egy hétre is elutaztunk, ahogy azt normálisék szokták csinálni. Mi persze már az első napon eltévedtünk az erdőben, de miután túléltük, alaposan bejártuk Miskolc környékét. (Erika sajószentpéteri származású, ezért kicsit “hazamöntünk”.)

Sokat mögyünk, keveset látunk, gondolhatnátok, de ez nem így van. Nem csak a cél, hanem maga az út is fontos élményeket ad, ekkor nagyokat beszélgetünk, és rengeteg települést látunk, amiken átmögyünk. Sosem mögyünk autópályán, ott nincs mit nézni.

Azt is gondolhatjátok, hogy limitált, hogy meddig juthatunk el egy nap alatt, ami végül is igaz. Eddig a leghosszabb utunk Velemig vezetett a Kőszegi-hegységbe, ami Vásárhelyről oda-vissza kb. 800 km volt. Na, ezt végigvezetni már feladat volt, de megoldottuk.

Hosszasan mesélhetnénk még, de majd legközelebb folytatjuk, már újabb kalandokkal, és videóval is. Ne feledjétek: az élet mozgás, a mozgás maga az élet! Mönjetök Ti is minél többet!

Mögyünkmögyünk a Facebookon is:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

YouTube-csatoránk:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Iratkozzatok fel, és keressetek minket bátran!

Valahogy így kezdődött…

Helló-helló, üdv Mindenkinek! Lauscher Zoli vagyok, ex- rádiós műsorvezető, feleségem Gadóczi Erika, aki egy idős otthonban ápolónő. Negyven után találtuk meg egymást, és rájöttünk, hogy nem bírunk otthon megülni a  fenekünkön, mint más “normális” középkorú pár. 

Miután összesodort minket az élet, és borzalmasan egymásba szerettünk, egyre többet jártunk kirándulni, és szokásunkká vált, hogy kinéztünk valamit a térképen, aztán Hódmezővásárhelyről indulva, kocsival elmentünk oda, ott töltöttünk pár órát, majd hazamentünk, élményekkel telve.

Felmerülhet, hogy mi a jó ebben? Hat-nyolc-tíz órát autózni oda-vissza, és alig pár órát eltölteni valahol… Mire elég ez az idő? Nos, ezért született ez a blog, hogy elmeséljük Nektek.

A meló miatt sokáig csak heti egy szabadnapom volt, ezért ki kellett maxolni a szombatokat, amik szinte mindig kirándulással teltek – beültünk az autóba, és hajrá!

A túráinkról készült fotókat még ott, visszaindulás előtt fel szoktuk tenni a Facebookra, minden kép alatt egy rövid címmel/magyarázattal. Ismerőseink, barátaink jelezték, hogy kifejezetten jól szórakoztak a képek és szövegek láttán, és egy idő után már várták a következő “epizódot.” Ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozzuk ezt a blogot, itt nyomon követhető lesz hogy mikor merre járunk… Bizonyára lesznek gyermekbetegségeink, de majd leküzdjük őket!

Eddigi utazásaink alkalmával jó pár hasznos tapasztalatra tettünk szert, ezek szerintem Nektek is jól jöhetnek majd!

Megtaláltok minket a Facebookon is:

https://www.facebook.com/mogyunkmogyunk

A kalandokról rövid videók is készülnek folyamatosan, ezeket a YouTube-on nézhetitek meg:

https://www.youtube.com/channel/UCxByO9NGfVZOBaBFEFfDs5g

Iratkozzatok fel, és keressetek minket bátran!

A következő részben elmeséljük, hogy hogyan éreztünk rá annak az ízére, hogy csak mögyünk-mögyünk… és egyre messzebb jutunk.